A festékgyártók általában 2-3 néha ennél is több kategóriájú festéket gyártanak. A legáltalánosabb az úgynevezett „Studio” (Tanuló) fokozatú festékek pl. Winsor & Newton Winton olajfesték, ill. az „ Artist” minőség mely a professzionális minőséget jelöli. Pl. Winsor & Newton Artist Oil Colour. Itt kell megjegyeznem, hogy egyes gyártók beiktatnak egyéb kategóriákat is. Ezt gyakran „Fine” jelöléssel látják el, pl. a LeFranc & Bourgeois gyár „LeFranc Fine Oil Colours” festéke. Ez a kategória árban és minőségben a kettő között foglal helyet. Ezen kívül meg kell említeni a piacon lévő néhány (kb. 10 márka) kis festékgyártó manufaktúra úgynevezett „Handmade” azaz kézműves, kézzel gyártott festékeit is. A kézműves festékeket általában kis néhány fős manufaktúrák gyártják pl. Blue Ridge, East Coast, M. Graham, Williamsburg, R. Doak, Blockx stb. Ezek a festékek kis tételben készülnek és bár itt is hengerszéket használnak, a teljes gyártási folyamatban ott van az ember és tökél...
Fekete színű olajfestékek Néhány gyakran használt fekete színről osztok most meg egy rövid áttekintést. Rembrandt önarckép Csont fekete, elefántcsont fekete (Ivory Black) A rómaiak használták először ezt a feketét, mely minden művészeti célra megfelelő. Állati csontokat, sokszor elefántcsont hulladékot szenesítettek el, majd ennek őrleményét használták pigmentként. A mai napig forgalomban van. A csont fekete száradási ideje lassú színező ereje mérsékelt. Lazúrozó képessége közepes, félig átlátszó. Fehérrel keverve kissé kékes árnyalatú szürkét ad, tisztán elvékonyítva viszont kissé barnás a tónusa. Rembrandt igen gyakran használta képein az elefántcsont feketét, ezenkívül a híres Zorn paletta egyik alap színe, ahol a kék színt is ezzel helyettesítjük. Lámpa fekete, koromfekete, szénfekete, szőlő fekete stb. (Carbon Black) A lámpa feketét már az őskor óta használja az emberiség, első megjelenítési formája az elszenesedett fa részeket őrölték porrá....
A művészek évszázadokon keresztül használták a sötétített tükröket és lencséket melyek segítettek leegyszerűsíteni a tónusértékeket. A 19. században ezek az optikai eszközök széles körben ismerté váltak, mint „Lorain tükrök” vagy „Claude szemüvegek”. Thomas Gray (1716-1771) angol költő Claude Lorrainnek (angol festőművész 1604?-1682) tulajdonítja ezeknek az eszközöknek a első használatát, bár ez vitatott a szakma szerint Lorrain valószínűleg sohasem használt sötétített üveget. Mindenesetre az ő nevéhez kötik, így ezzel a névvel is nevezték később, mikor sok művész gyakran használta. A Lorrain tükrök rendszerint elliptikus és enyhén domború üvegek voltak így lehetővé vált az egész tájrészlet miniatűr vizsgálata. A hátoldalát feketére festették így egy elsötétített reflexiót kaptak, mely letompította és leegyszerűsítette a tónusokat, színértékeket. A plein air munka közben azért jelentős, mert az elsötétített tükröződés csökkenti a zavaró részleteket „összeszervezi” a tónus...