Teszt: Tanuló fokozatu festékek vs. Művészminőségű festékek
A festékgyártók általában 2-3 néha ennél is több kategóriájú festéket gyártanak.
Ezen kívül meg kell említeni a piacon lévő néhány (kb. 10 márka) kis festékgyártó manufaktúra úgynevezett „Handmade” azaz kézműves, kézzel gyártott festékeit is. A kézműves festékeket általában kis néhány fős manufaktúrák gyártják pl. Blue Ridge, East Coast, M. Graham, Williamsburg, R. Doak, Blockx stb.
Ezek a festékek kis tételben készülnek és bár itt is hengerszéket használnak, a teljes gyártási folyamatban ott van az ember és tökéletes minőségben többnyire minden adalékanyag nélkül készülnek. Ennél fogva ezek a leg kiválóbb minőségű, de egyben a legdrágább festékek is. Állaguk általában kissé lazább a „Gyári” festékeknél, ez az adalékanyagok miatt van, de cserébe 100 %-os pigment tartalmat kapunk, és a lehetőséget, hogy kedvünkre módosíthatjuk a festéket saját festőszereinkkel.
Magyarországon jelenleg egy ilyen márka kapható a Belga Blockx. Ők Lenolaj és Mákolaj keverékéből állítják elő a festéket, és hagyományos kő hengerekkel dörzsölik el. Ők készítik a híres Blockx Borostyánlakkot is, mely az egyik legtökéletesebb és legdrágább festőszer.
Jelen postban a Winsor&Newton cég fent említett festéktípusait hasonlítom össze.
A diák fokozatú festékek, már 5-600,- Ft körüli áron elérhetők 40-50 ml kiszerelésben. A Winton 900,- Ft körül van, de igen jó minőség ebben a kategóriában. De kaphatunk 200 ml 1700,- Ft körüli áron. Ráadásul többnyire színtől függetlenül egységárban juthatunk hozzájuk.
Ezzel szemben az "Artist" minőségű festékek 1400,- Ft körül kezdődnek és néha 5-6 árkategóriára vannak osztva a legdrágább szín akár 5000,- Ft körül is lehet!
Mi hát a különbség, megéri a drágább festék?
A diák fokozatú festékek tele vannak töltő anyagokkal a pigmenten és az olajon kívül, melyek sok esetben gyengébb összetevőkből áll.
Ezzel szemben az Artist minőség általában a legjobb minőségű alapanyagokból készül, ill. nem tartalmaznak (vagy inkább kisebb mértékben tartalmaznak) töltő ás adalékanyagokat, nagyobb a Pigment tartalom, egyes színek esetében, mint pl. az ultramarin kék szükség lehet 1-2 % méhviaszra emulgeálóként, hogy ne váljon szét az olaj a pigmenttől esetleg gyantákat is adhatnak hozzá, mint pl. a Shmincke gyár, Mussini márkanevű festékébe.
Nem szerettem volna a tesztben gyártókat versenyeztetni, ezért esett a választásom a Winsor & Newton cégre, ráadásul náluk a hagyományos olajfesték kategóriában csak 2 féle típus van, így egyszerűbb is a teszt.
A stúdió festékük a Winton a professzionális minőségben pedig az Artist oil colour.
Mindkét típusból ugyan az a 3 szín lett kiválasztva a teszthez.
1. Permanent Alizarin Crimson
2. Cadmium Yellow Pale Hue
3. Cobalt Blue Hue
Professzionális minőség (Artists’ Oil Colours):
1. Permanent Alizarin Crimson
2. Cadmium Yellow Pale
3. Cobalt BlueA szín teszt
A diák minőségű festék a baloldalon a professzionális a jobb oldalon látható.
A prof. Alizarin Crimson sokkal sötétebb, a sárgák közel azonosak a képen nem annyira látszik, de a prof. Sárga kissé erősebb, a kékeknél a diák minőségű a sötétebb, de a művész minőség könnyedebbnek, szebbnek tűnik.
A Winsor & Newton Liquin Original festőszerével elkentem a festék pöttyöket.
Lássuk mi történt.
A Crimson és a Sárga színek árnyalata közel azonos ez azt jelenti, hogy ugyanazt az árnyalatot elérhetjük az olcsóbb színből is. Viszont szembe tűnő, hogy kb. 2 x akkor foltot tudtam a professzionális minőségből produkálni, ami azt jelöli, hogy sokkal több a pigment tartalom, nagyobb a színező erő, ill. a festék kiadósabb.
A kéknél más a helyzet, itt a színterhelés közel azonos, viszont eltérés tapasztalható a színárnyalatban.
Ez azt jelenti, hogy az előző 2 típusnál a gyár ugyanazt a pigmentet használta csak a stúdió festékbe kevesebbet tettek. A Kobalt kéknél viszont más a pigment, a valódi kobaltot, ami a legdrágábbak közé tartozik a stúdió változatnál valami olcsóbbal helyettesítették. Ezzel viszont a színterhelhetőséget ki tudták egyenlíteni.
Összegezve a Drágább színnek nagyobb a színező ereje, és jobb minőségű összetevőkből áll, az olcsóbból viszont sokkal többet tudunk venni. Ugyanakkor a Drágább festék színező ereje kissé közelíti az eredményeket, mert így ebből kevesebb fogy majd festés közben.
A drága színnel jobban lehet lazúrozni, vékony rétegekben festeni.
Az olcsóbb színek hajlamosak a gyors"elsározódásra" színkeverés" közben. Ez az idegen anyagok nagyszámú jelenlétére utal.
Tehát aki nagy mennyiségű festéket használ. ill. vastag rétegekben fest, az inkább a költséghatékony stúdió minőséget használja, aki kevesebbet fest, vagy sok színt kever, ill. vékony rétegekben, lazúrosan fest. Annak szinte kötelező a Művész minőségű festék használata.
Van még egy szempont, ha lelkiismeretesek vagyunk és az utókornak is festünk, fontoljuk meg a tartósabb, jobb minőségű anyagok használatát, hogy akár 100 év múlva is élvezhessék festményeinket. Hiszen a gyenge olcsóbb festékek színtartóssága sem biztos, hogy hosszú távú lesz!
A drágább festék árakra lehet, egy megoldás az un. korlátozott paletta használata, ami azt jelenti, hogy 10-14 színnél nem használunk többet, esetleg még annyit sem. Így ahelyett, hogy sokféle színre költünk inkább kevés, de drágább színekbe fektessük az anyagra szánt pénzt.
A korlátozott paletta további előnye, hogy rákényszerülünk a gyakori színkeverésre, mondhatnám azt is, hogy meg tanulunk színt keverni, ami ugye nem hátrány egy festő esetében?!
A korlátozott palettánál szinte előírás a jó festék, hogy elkerüljük a színek gyors elsározódását.
A korlátozott palettáról, ill. az elsározódásról később külön posztokban fogok írni.
A kéknél más a helyzet, itt a színterhelés közel azonos, viszont eltérés tapasztalható a színárnyalatban.
Ez azt jelenti, hogy az előző 2 típusnál a gyár ugyanazt a pigmentet használta csak a stúdió festékbe kevesebbet tettek. A Kobalt kéknél viszont más a pigment, a valódi kobaltot, ami a legdrágábbak közé tartozik a stúdió változatnál valami olcsóbbal helyettesítették. Ezzel viszont a színterhelhetőséget ki tudták egyenlíteni.
Összegezve a Drágább színnek nagyobb a színező ereje, és jobb minőségű összetevőkből áll, az olcsóbból viszont sokkal többet tudunk venni. Ugyanakkor a Drágább festék színező ereje kissé közelíti az eredményeket, mert így ebből kevesebb fogy majd festés közben.
A drága színnel jobban lehet lazúrozni, vékony rétegekben festeni.
Az olcsóbb színek hajlamosak a gyors"elsározódásra" színkeverés" közben. Ez az idegen anyagok nagyszámú jelenlétére utal.
Tehát aki nagy mennyiségű festéket használ. ill. vastag rétegekben fest, az inkább a költséghatékony stúdió minőséget használja, aki kevesebbet fest, vagy sok színt kever, ill. vékony rétegekben, lazúrosan fest. Annak szinte kötelező a Művész minőségű festék használata.
Van még egy szempont, ha lelkiismeretesek vagyunk és az utókornak is festünk, fontoljuk meg a tartósabb, jobb minőségű anyagok használatát, hogy akár 100 év múlva is élvezhessék festményeinket. Hiszen a gyenge olcsóbb festékek színtartóssága sem biztos, hogy hosszú távú lesz!
A drágább festék árakra lehet, egy megoldás az un. korlátozott paletta használata, ami azt jelenti, hogy 10-14 színnél nem használunk többet, esetleg még annyit sem. Így ahelyett, hogy sokféle színre költünk inkább kevés, de drágább színekbe fektessük az anyagra szánt pénzt.
A korlátozott paletta további előnye, hogy rákényszerülünk a gyakori színkeverésre, mondhatnám azt is, hogy meg tanulunk színt keverni, ami ugye nem hátrány egy festő esetében?!
A korlátozott palettánál szinte előírás a jó festék, hogy elkerüljük a színek gyors elsározódását.
A korlátozott palettáról, ill. az elsározódásról később külön posztokban fogok írni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése