Lorrain tükör és Claude szemüveg
A művészek évszázadokon keresztül használták a sötétített tükröket és lencséket melyek segítettek leegyszerűsíteni a tónusértékeket.
A 19. században ezek az optikai eszközök széles körben ismerté váltak, mint „Lorain tükrök” vagy „Claude szemüvegek”. Thomas Gray (1716-1771) angol költő Claude Lorrainnek (angol festőművész 1604?-1682) tulajdonítja ezeknek az eszközöknek a első használatát, bár ez vitatott a szakma szerint Lorrain valószínűleg sohasem használt sötétített üveget. Mindenesetre az ő nevéhez kötik, így ezzel a névvel is nevezték később, mikor sok művész gyakran használta.
A Lorrain tükrök rendszerint elliptikus és enyhén domború üvegek voltak így lehetővé vált az egész tájrészlet miniatűr vizsgálata. A hátoldalát feketére festették így egy elsötétített reflexiót kaptak, mely letompította és leegyszerűsítette a tónusokat, színértékeket.
A plein air munka közben azért jelentős, mert az elsötétített tükröződés csökkenti a zavaró részleteket „összeszervezi” a tónusokat. Az egymáshoz közel álló tónusok egy tömegben mutatkoznak meg egy romantikus festői aurát teremtve ez által. A művész így könnyen összehasonlíthatja a relatív fényerőt és fényértékeket, pl.. a felhő és fehér épülettanulmányokon is. Segít a tónusok kialakításában.
.
Ez a kép egy Photo shoppal manipulált kép, mely jól szemlélteti a különbséget a valóság és a Lorrain tükör között nyújtotta látvány között. A valóságban persze a tükörben a vizsgát részlet tükörképét láthatjuk, de könnyen hozzá lehet szokni, hiszen csak a színértékek tónusok ellenőrzéséhez használjuk az eszközt.
Akit zavar a tükörkép az használhat Claude szemüveget is, melynek a mai megfelelője pl. egy hegesztő szemüveg, vagy hegesztőpajzs üveg. Ez tökéletesen letompítja a tónusokat és nincs a zavaró tükörhatás. Bár elismerem némiképpen furcsa látványt kelthet egy hegesztő szemüveges festő, de csak 1-2 percet kell használni és igen hatékony eszköz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése